Egy stratégiában szereplő feltételezés ritkán kap lejárati dátumot. Ott áll: "ez a munka emberi munka marad" vagy "ez a folyamat a mi embereinket igényli", és ez helyes volt abban a pillanatban, amikor leírták. A kérdés nem az, hogy ez a feltételezés valaha helytelenné válik-e. A kérdés az, hogy mikor, és ki veszi ezt észre, mielőtt a terv csendben tovább épül rá.
A piaci feltételezések fokozatosan kopnak. Egy versenytárs lassan tért nyer, egy ár negyedéveken át csökken. Egy AI-ra vonatkozó feltételezés más idővonalon fordulhat meg. Egy feladat, amely tavaly teljes mértékben emberi munka volt, ebben a negyedévben nagyrészt átvehetővé válhat, részben olyan felügyelettel, amely indoklással jóváhagy vagy elutasít, részben még nem. Ez nem mindenhol egyformán történik. Egy vállalatnál, ahol a mögöttes feladatok már strukturáltak és digitálisan elérhetők, a feltételezés gyorsabban változik, mint egy olyan vállalatnál, ahol a munka nagyrészt fejekben és beszélgetésekben zajlik. A különbség nem az ambícióban rejlik, hanem abban, mi az, amit már mérni és átadni lehet.
Ez az oka annak is, hogy egy rögzített felülvizsgálati gyakoriság nem működik. Egy éves stratégiai ciklus azt feltételezi, hogy minden feltételezés ugyanabban a tempóban avul el. Néhány esetben ez igaz. Az AI-ra vonatkozó feltételezés általában nem tartozik ezek közé, mivel a mögöttes technológia és az azt körülvevő szabályozás nem vár a stratégiai folyamat naptárára. Hogyan tartja naprakészen a stratégiát anélkül, hogy minden negyedévben felülvizsgálná leírja, miért a feltételezés, nem a naptár határozza meg a felülvizsgálat pillanatát.
Nincs egyetemes válasz arra, hogy "milyen gyakran". Léteznek azonban olyan tényezők, amelyek egy adott feltételezés érvényességét meghatározzák. Mennyire közvetlenül kapcsolódik a feladat szöveghez, adathoz vagy képhez, amelyet egy modell fel tud dolgozni. Milyen gyorsan mozognak a beszállítók és a szabályozók ezen a konkrét területen. Mennyire látható ez a mozgás azok számára, akik napi szinten végzik a munkát, szemben azokkal, akik a tervet írták. Egy feladatra vonatkozó feltételezés, amely már részben automatizált, rövidebb érvényességi időt érdemel, mint egy olyan munkára vonatkozó feltételezés, amely még teljesen emberi megítélésen alapul. Ez a megkülönböztetés pontosan az oka annak, hogy egy összes feltételezést egyazon dátumra listázó felsorolás nem működik: minden feltételezésnek saját órája van, és ezt az órát az adott szervezeti terület aktuális helyzete állítja.
Ezzel egyben ki is jelöltük ennek a módszernek a határát. A felülvizsgálati pillanat meghatározása nem előrejelzés arra, mikor fordul meg a feltételezés. Az egy becslés arra, mikor van értelme újra megnézni. Néha a felülvizsgálati pillanatban kiderül, hogy semmi sem változott, és ez érvényes eredmény, nem elszalasztott lehetőség.
Egy feltételezés-ellenőrzés hamis biztonságérzetet adhat, ha a forrásadat maga már elavult, vagy ha a feltételezést értékelő személy ugyanaz, aki eredetileg megfogalmazta. Az önmegerősítés valós kockázat: aki hitt egy feltételezésben, amikor leírta, egy évvel később nem a legkritikusabb megítélője annak. Ezért a próbateszt egy külső képet, ágazati adatokat, szabályozási órákat, nyilvános versenytársi jelzéseket állít szembe a saját vezetői csapat önértékelésével. A két kép közötti eltérések jelzésnek számítanak, nem következtetésnek. Megmutatják, hol van szükség további vizsgálatra, nem azt, hogy mit kell azonnal megváltoztatni. És ki látja a szervezetben elsőként, hogy az AI átveszi a munkát, gyakran nem a vezetőség maga, ami azt jelenti, hogy egy feltételezés-ellenőrzés a munkatársak jelzései nélkül hiányos képet ad.
Fontos még: itt nem személyzeti döntésekről van szó. Egy feltételezés, amely már nem érvényes, a stratégiáról mond valamit, nem arról, mit tesz egy munkáltató a személyzetével. A létszámot érintő döntésekre saját jogi követelmények vonatkoznak, függetlenül attól, mire jut ez a módszer.
Egy másik kockázat a pilot és a strukturális elmozdulás összekeverése. Egy sikeres kísérlet egy csapatban nem jelenti azt, hogy a feltételezés az egész szervezetre nézve érvényét veszti, éppúgy, ahogy egy sikertelen pilot sem bizonyítja, hogy a feltételezés még megáll. Miért nem stratégia még egy AI-pilot pontosan erről a különbségről szól. Aki eldönti, hogy egy jelzés a munkahelyen valódi elmozdulás vagy csak zaj, támaszt találhat hogyan különbözteti meg az AI-hype-ot egy tartósan megmaradó elmozdulástól. Mindkét kérdés ugyanazon fegyelemhez tartozik: nem minden jelzés egy változó feltételezés, de minden figyelmen kívül hagyott feltételezés egy váró kockázat.
Az alapkérdésre, hogy melyik munkát lehet ebben a vállalatban ebben a pillanatban valóban AI-val átvenni, egy általános becsléssel nem lehet válaszolni. Ez feladatonként eltérő, és az FTE TO AI munkascan-je feladatonként térképezi ezt fel.
Egy feltételezés-ellenőrzés nem egyetlen funkció feladata. Az igazgató, aki a feltételezést leírta, a vezető, aki napi szinten látja a feladat elvégzését, és az, aki a külső jelzéseket követi, mindegyik a kép egy másik részét látja. Kinek kell részt vennie egy stratégiai felülvizsgálaton leírja, miért nagyobb ez a kör, mint csak a vezetőség, és miért ad egy feltételezés-ellenőrzés ennek a szórásnak a hiányában szűkebb képet, mint amennyire szükség lenne.
Ma elkezdheti azzal, hogy áttekintést készít a stratégiáját alátámasztó feltételezésekről, és minden feltételezésnél megállapítja, mikor erősítették meg utoljára. Már ez az áttekintés is megmutatja, mely feltételezések állnak helyben, míg a stratégia többi része tovább mozog. Az FTE TO AI ehhez egy ingyenes feltételezés-ellenőrzést kínál: egy rövid kört, amelyben megnevezi a legfontosabb feltételezéseit, és minden feltételezésnél látja, mikor erősítették meg utoljára. A teljes próbateszt, amely a külső képet és a saját önértékelést egymás mellé állítja, jelenleg épül.
Stel uw vraag. Vaak zit de echte vraag een laag dieper — daar mag ik naar vragen.
Answers come from this site’s knowledge base. Not tailored advice, and not a scan of your company.