Minden költségvetés, minden organogram és minden kapacitásterv egy becslésen nyugszik: ez a munka ennyi embert kíván. Ezt a becslést egykor a munka tényleges lefolyása alapján állították fel — mennyi időt vett igénybe egy ajánlat, hány dossziét dolgozott fel egy munkatárs hetente, mennyi megbeszélés volt szükséges egy döntés alátámasztásához. Amikor ezt a becslést rögzítették, helytálló volt. A valóság leírása volt, nem egy tipp.
A probléma nem az, hogy a feltételezés téves volt. A probléma az, hogy senki nem tett dátumot a feltételezésre. A legtöbb szervezetben egy kapacitásbecslést nem vizsgálnak felül, amíg valami láthatóan rosszul nem megy: egy csapat, amely tartósan lemarad, egy költségvetés, amelyet minden negyedévben módosítani kell. Amíg ez a látható zavar nem jelentkezik, azt feltételezik, hogy a munka és a létszám közötti régi arány még érvényes.
Az AI átveszi a munkát, és ez nem egyenletesen történik. Néhány feladatot egy AI-rendszer már ma önállóan el tud végezni — egy dokumentum első változatát, egy osztályozást, egy rutinszerű számítást. Más feladatokat részben vesz át: a rendszer végzi a munkát, egy ember jóváhagyja vagy elutasítja, és indoklást ad hozzá. Egy harmadik kategória pedig emberi munka marad, mivel az ítélet, a tárgyalás vagy a felelősség nem automatizálható.
Ez a három kategória minden osztályon keresztülhúzódik. Egyetlen csapaton belül az egyik feladatot már nagyrészt az AI végezheti, míg a szomszédos feladat még teljesen emberi munka. Ezért nem omlik össze egyszerre a régi feltételezés, hanem feladatonként veszti érvényét. A csapatszinten készült kapacitásbecslés ezzel nem számol — órákat számol, nem feladatokat.
A különbség nem az ágazatban rejlik, hanem abban, hogy egy szervezet feladatszinten felosztotta-e a munkáját. Egy vállalat, amely tudja, hogy egy folyamat mely része áll ismételhető, jól definiált lépésekből, viszonylag gyorsan meglátja, mely lépéseket bír el egy AI-rendszer, és melyeket nem. Egy vállalat, amely a munkát csak funkciószinten írja le — „két ügyfélszolgálati munkatárs” —, nincs fogódzója, hogy meglássa ezt az elmozdulást, és így addig számol a régi aránnyal, amíg a lemaradás vagy a alulhasznosítás láthatóvá nem válik.
Ezért a kérdés az ügyfelek és a versenytársak viselkedéséhez is kapcsolódik. Ha az ügyfelek, akik telefonos kapcsolatot szeretnének, másképp hagyják magukat kiszolgálni, vagy ha a versenytársak gyorsabban zárják le az ajánlati folyamatokat, ez megváltoztatja, mit jelent a „normál kapacitás” az Ön saját csapata számára. Így például azt a feltételezést, hogy az ügyfelek telefonos kapcsolatot szeretnek is ugyanez a mechanizmus érinti: nem azért, mert valaki eldönti, hanem mert a viselkedés már elmozdult.
A jelek ritkán drámaiak. Általában így néznek ki:
Ezen jelek közül önmagában semmi nem bizonyít semmit. Együtt egy olyan feltételezés mintáját alkotják, amelyet nem tesztelnek többé, hanem ismételnek. Pontosan így jelentkezik egy elavult stratégia is a legtöbb esetben: nem explicit ellentmondásként, hanem egy számként, amely papíron továbbra is helyes, míg a gyakorlat eltér tőle.
Itt a téma a személyzeti területet is érinti, és ott egy határ vonatkozik: milyen következményeket köt egy szervezet egy megváltozott kapacitásbecsléshez, az a saját törvényes követelmények alá tartozik a személyzeti politika és a munkavállalói képviselet terén. Ez a szervezetre és tanácsadóira tartozik, nem egy stratégiai vizsgálatra.
Ahhoz, hogy tudja, még érvényes-e a feltételezés, nincs szükség egy százalékra — néhány konkrét megfigyelésre azonban igen:
Az alapkérdésre — mely munkát lehet az Ön vállalatában valóban átvenni az AI-val — a munkaszkennelés ad választ feladatonként, nem funkciónként vagy osztályonként.
Aki most szeretne ezzel valamit kezdeni, elvégezheti az ingyenes feltételezés-ellenőrzést: egy rövid körben megnevezi a legfontosabb feltételezéseit, és feltételezésenként látja, mikor erősítették meg utoljára. A teljes stratégiai nyomáspróba, ágazati adatokkal és a saját vezetői csapat önértékelésével egymás mellett, jelenleg készül.
Stel uw vraag. Vaak zit de echte vraag een laag dieper — daar mag ik naar vragen.
Answers come from this site’s knowledge base. Not tailored advice, and not a scan of your company.